Magyar László

Magyar László 1818. november 13-án Szombathelyen született és 1864. november 9-én Ponto do Ciudoban ( Angola ) halt meg. 1841-43 között Fiuméban tengerészeti iskolát végzett. 1843-ban Triesztből Dél-Amerikába hajózott, ahol flottahadnagyi rangban, a vesztes argentínok oldalán részt vett Montevideo blokádjában. Dél-Amerika belsejébe tervezett kutató utat, de nem nyerte el a Magyar Tudós Tárasaság anyagi támogatását. Afrikába utazott és elszegődött a kalabári szultáni flottilla élére.Föltérképezte a Kongó torkolatát, Stanley-t megelőzve eljutott a Fára-szorongói vízesésig. 1848 decemberében élhetőbb éghajlatot remélve délebbre, Benguélába költözött. A biei uralkodó lányával házasságra lépett. Számos felfedező utat tett a mai Angola területén, megelőzve Livingstone-t. Földrajzi felfedezései mellett jelentősek néprajzi kutatásai. Bié lakosságának, a mbunda népnek a leírása máig alapmű.1858-ban a MTA levelező tagjává választották.

1859-ben magyar és német nyelven jelent meg naplószerű úti beszámolója. Kutatási anyagát, útleírásait és térképeit hazaküldte az MTA-nak. A Kossuth emigrációban élő Szemere és Rónay közvetítésével R. Murchison, az angol Földrajzi Társaság elnöke együttműködést kínált Magyarnak. A portugálok szintén érdeklődtek. Azonban Magyar kitért az ajánlatok elől, a hazája dicsőségét kívánta gyarapítani. Az 1859-ben megjelent könyvét R. Burton, a kitűnő orientalista fordította angolra és méltatta Magyar eredményeit. Magyar feljegyzései halála után tisztázatlan körülmények között, tűzvészben megsemmisültek. A világhír helyett lassú felejtés várt rá.

"Kitüzött czélom szerént, dél Afrika belsejét beutazhatni, csak oly formán remélyhetém, azt jo sikerrel tehetni, ha elöbb modom leend; magamnak a lakosok nyelvében, és szokásaikban, elegendö esmeretséget szerezni, mely nélkül nem tartám lehetségesnek, a feladatott kivinni, a végre pedig, sehogy sem találhattam volna, jobb alkalmat, mint ezen ügyes kereskedö szellemü nép között „–” Azért kötelességemnek tartottam, nem csak népszerü magam viseletével, azoknak kedélyét megnyerni, de esmervén szenvedélyeket, ön hasznok tekinteteben, tanácsosnak tartottam, azt legalább Fejedelmüknél tehetségemhez képest kielegitteni." -  Idézet Magyar László 1857-es naplójából.